Feneketlen mélységek (Dark Water r. Nakata Hideo, 2002)

Mint minden kiváló filmet, Nakata klasszikussá nőni készülő művét is elérte a válságában vergődő amerikai filmipar újrahasznosító hulláma - s a remake minél inkább ellaposítja, annál fényesebben (sötét fénnyel, de) ragyog a célratörő és sallangmentes eredeti.
Nakata Hideo páratlan sikerre tett szert több filmjével is; többé-kevésbé a mystery és thriller műfajain belül mozog mindegyik, feltűnően ügyesen vezetett történetmeséléssel (még a legkaotikusabb alkotása, a Chaos is logikusnak látszik utólag visszatekintve, ami a több szálon futó, sokszereplős sztori tükrében valóban párját ritkító teljesítmény).

A Dark Water (vagy eredeti címén Honogurai mizu no soko kara) Suzuki Kouji regényét adaptálja mozivászonra, ráadásul a Körnél is nagyobb leleményességgel; ennek talán a hétköznapi körülményekből és erős szociális tartalomból építkező cselekmény képezheti az alapját. Kezdetben nincs itt semmiféle misztika: válófélben lévő nő és lánya a gyermekelhelyezési per - mediáció közepette a teljes idegkimerültség határán beköltöznek a teljesen lerobbant külvárosi társasásház sokadik emeletén található kis lakásba. Mintha a dolgok kezdenének egyenesbe jönni Yoshimi számára - újra munkába áll, sikerül a kis Ikukot óvodába adni, a mediátor is sikerrel bíztatja, ám új otthonában egyre különösebb dolgok történnek: először egy kisebb, de egyre növekvő nedves penészfolt jelenik meg, az ivóvíz egyre ihatatlanabbá válik, majd a foltból is víz kezd folyni, a legfelső emeleti, állítólag üresen álló lakásból gyanús zajok szűrődnek le. Yoshimi számára nehezen összeegyeztethető a lektori munka és Ikuko ellátása: mind később hozza el az óvodából, gyakran utolsóként, de mindeközben újra felszínre törő gyermekkori emlékeivel (hasonlóan felelőtlen édesanyjáról) és lelkiismeretével küszködik. Ikuko pedig teljesen magába fordul és "kitalált" barátnőjével, Mitsukoval beszélget.

Tovább>>>