2005-10-08

Van új a Nap alatt!

Örömmel jelentjük, elkészült, s néhány nap múlva teljes pompájában láthatóvá lesz az új Tamakatsura no Eiga Hyoron!

Ám kihasználva az új médium-típusok térhódítását, a blogspotos elérés megmarad, kissé módosított formában. A közeli jövőtől itt a cikkek kis összefoglalóit lehet majd olvasni, a teljes anyagért, program- és tévéajánlókért ajánlatos lesz a linkekre kattintani.

2005-09-26

Világmozi VI. - szeptember 26 - október 2.

szeptember 26. hétfő

09.50 cinemax Amikor nő lettem (iráni, r. Marziyeh Meshkini) 74'
16.20 filmmúzeum Emlékszel Dolly Bellre? (jugo, r. Emir Kusturica, 1981) 107'
22.15 dunatv Mi volt ez az egész? - Pécsi filmszemlék 1965-1982 (hun, r. Enyedi Ildikó, 2004) 80'
22.30 tcm Éjszakai összecsapás (usa, r. Fritz Lang, 1952) 105' Marilyn Monroe-val
23.00 vox Submarine 707R (anime, r. Anno Hideaki, Masuo Shoichi, 2004) 95'
00.25 europa Tűsarok (spanyol, r. Pedro Almodovar, 1991) 110'
00.35 ard1 Ninocska (német, r. Ernst Lubitsch, 1939) 106'

szeptember 27. kedd

20.00 duna Csodállatos vadállatok (magyar tévéjáték, r. Török Ferenc, 2005) 55'
22.05 m2 Csendes érintés (lengyel, r. Krystof Zanussi, 1992) 92'
23.10 duna A mohácsi vész (hun, r. Jancsó Miklós, 2004) 82'
00.45 tv2 Felhő a Gangesz felett (hun, r. Dettre Gábor, 2001) 146'
00.55 film+ Szebb holnap 2. (hongkongi, r. John Woo) 104'

szeptember 28. szerda

16.30 cinemax Babette lakomája (dán, r. Gabriel Axel) 99'
20.40 arte Hiroshima után (francia doku)
21.00 hbo2 Gyönyörű mocsokságok (uk, r. Stephen Frears) 93'
23.35 hbo2 Ál/arc (usa, r. John Woo) 133'
01.05 europa A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (uk, r. Peter Greenaway, 1989) 119'

szeptember 29. csütörtök

20.55 rtlklub S.O.S. New Orleans! - Olajpánik (usa, r. James Erskine, 2005) 90'
01.05 ard1 Berlin, Alexanderplatz (német, r. Phil Jutzi, 1931) 84'

szeptember 30. péntek

20.30 europa Monthy Python: az élet értelme (uk, r. Terry Gilliam, Terry Jones) 89'
22.00 m2 A James Dean-legenda (usa, r. Robert Altman, 1957) 80'
22.10 duna Babylon folyói (szlovák, r. Vladimir Balco, 1998) 102'
23.35 hbo2 Betörő az albérlőm (usa, r. Joel & Ethan Coen) 104'

október 1. szombat

23.05 film+ Szebb holnap 3.: szerelem és halál Saigonban (hongkongi, r. Tsui Hark) 114'
02.20 ard1 Krisztina királynő (usa, r. Rouben Mamoulian, 1933) 93'

október 2. vasárnap

19.20 hbo2 Elveszett jelentés (usa, r. Sophia Coppola, 2004) 102'
23.15 rtlklub Szellemkutya (usa, r. Jim Jarmush, 1999) 107'
02.55 cinemax Zipang, az elveszett város (japán, r. Hayashi Kaizo) 96'

2005-09-25

Mese fölnőtteknek irigységről és divatról (Boon-hong-sin aka Red Shoes r. Kim Yong-gyoon, 2005)

A távol-keleti filmművészetben jártas egyszeri néző boldogtalanul kiáltott fel: ne, csak női szellemet és misztikus történetet ne!, majd az Andersen összesért nyúlt hüppögve, de azt is megbánta. Hogy miért Andersen? Mert a történet kiagyalója a gyermekeket oly szívesen riogató szociopata meseíró gazdag életművéhez nyúlt inspirációért, a Piros cipők történetét csűrte-csavarta, míg az bírta.

Illene most egyszer volt, hol nem volttal kezdeni a történet összefoglalását, de nem tesszük; okunk van rá. A nyitójelenetben ugyanis előzményeket látunk, amelynek, olybá tűnik, köze nincs a film érdemi részéhez. Két barátnő a metróállomás két egymástól távoleső pontján egyszerre pillantja meg a peron szélén elhelyezett magenta szín pömpszöt, civakodnak rajta egy sort, majd egyikük lábára húzva a lássuk be, nem túl ízléses cipellőt, futva távozik. De nem jut messze; megnyílik a föld, és valami levágja a leány lábait. Főcím. Tehát édesanya és édesapa igencsak megromlott házasságban élnek, édesanya felett eljártak az évek, ifjúkori szépségét már csak impozáns és pazarul kiállított cipőgyűjteménye őrzi - már e ponton gyanús a képlet, a cipők, ugye.

Tovább>>>

Feneketlen mélységek (Dark Water r. Nakata Hideo, 2002)

Mint minden kiváló filmet, Nakata klasszikussá nőni készülő művét is elérte a válságában vergődő amerikai filmipar újrahasznosító hulláma - s a remake minél inkább ellaposítja, annál fényesebben (sötét fénnyel, de) ragyog a célratörő és sallangmentes eredeti.
Nakata Hideo páratlan sikerre tett szert több filmjével is; többé-kevésbé a mystery és thriller műfajain belül mozog mindegyik, feltűnően ügyesen vezetett történetmeséléssel (még a legkaotikusabb alkotása, a Chaos is logikusnak látszik utólag visszatekintve, ami a több szálon futó, sokszereplős sztori tükrében valóban párját ritkító teljesítmény).

A Dark Water (vagy eredeti címén Honogurai mizu no soko kara) Suzuki Kouji regényét adaptálja mozivászonra, ráadásul a Körnél is nagyobb leleményességgel; ennek talán a hétköznapi körülményekből és erős szociális tartalomból építkező cselekmény képezheti az alapját. Kezdetben nincs itt semmiféle misztika: válófélben lévő nő és lánya a gyermekelhelyezési per - mediáció közepette a teljes idegkimerültség határán beköltöznek a teljesen lerobbant külvárosi társasásház sokadik emeletén található kis lakásba. Mintha a dolgok kezdenének egyenesbe jönni Yoshimi számára - újra munkába áll, sikerül a kis Ikukot óvodába adni, a mediátor is sikerrel bíztatja, ám új otthonában egyre különösebb dolgok történnek: először egy kisebb, de egyre növekvő nedves penészfolt jelenik meg, az ivóvíz egyre ihatatlanabbá válik, majd a foltból is víz kezd folyni, a legfelső emeleti, állítólag üresen álló lakásból gyanús zajok szűrődnek le. Yoshimi számára nehezen összeegyeztethető a lektori munka és Ikuko ellátása: mind később hozza el az óvodából, gyakran utolsóként, de mindeközben újra felszínre törő gyermekkori emlékeivel (hasonlóan felelőtlen édesanyjáról) és lelkiismeretével küszködik. Ikuko pedig teljesen magába fordul és "kitalált" barátnőjével, Mitsukoval beszélget.

Tovább>>>

2005-09-21

Küzdős (Versus, r. Kitamura Ryuhei 2003)

Mintha csak a televíziót kapcsolnám be egy átlagos hétköznap estén - így borzongtam meg a Versus első húsz perce után. Valódi diszkomfortérzés kerített hatalmába, és nem enyhült a 110. percig.
Mert van itt minden, ami az akciófilmhez [akcióthriller vígjátéki elemekkel, hogy közelebb hozzam a zsánerek színes, unásig ismert világát] csak kellhet: első, felszínes pillantásra semmitmondó konyhafilozófia, mindenféle idősíkok gondosan szétszálazva, látvány és koreográfia, cikornyás történet és a Kitamura által valamiért olyannyira kedvelt idióta-állatias karakterek. Aztán mégsincs semmi, csak unalom, esetleg csömör.

Van ugyanis 666 portál (de jó is lehetne felkiáltani: érted, 666?!) a világban, melyek kinyitásával a Másik Oldalra lehetne jutni, a cselekmény a 444. portál területén bonyolódik - ez a Feltámadás Erdeje (igen, felhangként az analitikus pszichológia jelentős képviselőjének, Carl Gustav Jungnak szavai csengenek fülünkbe - az erdő, mint a tudattalan terep szimbóluma, de elég, ha a mesék elátkozott erdeire gondolunk; azonban itt a terep szó szerinti és kizárólagos értelme dominál: nincs más helyszín, és cél is kettő lehet mindössze - az erdőt kiismerni és meghódítani, vagy kis szerencsével élve elhagyni örökre), ahol evidens módon nem hal meg senki, azaz de, csak zombiként vegetál tovább.

Tovább>>>

2005-09-12

Világmozi V. - szeptember 12-18.

Televízió-ajánlót is kap a Nyájas Olvasó, hiszen már furdal a lelkiismeret - több, mint egy hónapja szünetel ez a szolgáltatás. Kisdobos becsületszóra rendszeresebb lesz a közeli jövőben, hiszen nemsokára...de erről majd később.

szeptember 12. hétfő

22.00 m2 Teljes a létszám (kínai, r. Zhang Yimou, 1999) 102' A rovatéval azonos című sorozatban a kínai rendező egy, politikailag még kritikus hangvételűnek mondható alkotása.
00.05 VOX Heat Guy J. (anime, r. Kazuki Akane, 2002) 85'

szeptember 13. kedd

20.00 cinemax Akira Kurosawa: Álmok (jp. dr. r. Kurosawa Akira, 1990) 119'
22.00 cinemax Figyel a tenger (jp. r. Kumai Kei, 2002) 119' Azaz nézzen a Nyájas Olvasó egész este cinemaxot, már ha van neki olyan. Aztán kattintson tovább, és szerezzen be újabb adag popcornt/sört
01.30 tv2 Szomorú vasárnap (magyar! r. Rolf Schübel, 1999) 110' Vajon a magyar film ellehetetlenülése ellen mivel tesz a tv2? A vetítés időpontjával, minden bizonnyal.

szeptember 14. szerda

11.00 cinemax Akira Kurosawa: Álmok - ismétlés, a héten még kétszer ezen felül.
16.00 cinemax Üdvözlöm, Shlomi úr! (izr. r. Shemi Zarhin, 2003) 94' Már volt, még lesz, nem kell izgulni.
22.15 europa Lopott szépség (uk-usa-it r. Bernardo Bertolucci, 1996) 114' Ezúttal felirattal, s habár nem Kis Buddha, hanem Jeremy Irons és mediterrán életérzés, mindenképp ajánlott.
22.15 3sat Film, mint bűntény (Jud Süss - Ein Film als Verbrechen?, de. dokudráma, r. Horst Königstein, 2000) 105' a Harmadik Birodalom antiszemita propagandájáról. Meg Veit Harlanról.
22.40 arte Zeneszalon (ind. r. Satyajit Ray, 1958) 94'
00.25 arte Rövidzárlat blokk, benne: Az ember, aki cseresznyét viselt a fején (jp. rövidfilm r. Yamamura Koji, 2002) 10' Pedig az eredeti cím egyszerűen Atama Yama volt...
01.05 ard1 Az erőszak vége (de-usa r. Wim Wenders, 1997) 114'

szeptember 15. csütörtök

20.00 duna Chopin - Vágyakozás a szerelemre (lengyel, r. Jerzy Antczak, 2002) 119' Volt ugyebár az Impromptu, azóta Chopin-rajongók vagyunk, kérdés, lesz-e ez is annyira szellemes és/vagy romantikus?
00.10 mtv1 Rumpelstiltskin (usa-izr. r. Mark Jones, 1987) 89' Zsidó név-e a Rumpelstiltskin, mese-e a film.
00.15 VOX Kínai rulett (de. r. Rainer Werner Fassbinder, 1976) 80' Felvonul a héten a német filmrendezés krémje.
01.05 ard1 Zabriskie Point (usa r. Michelangelo Antonioni, 1969) 106' Lázadó film papucsférjeknek és papucsállatkáknak is kötelezően.


szeptember 16. péntek

24.00 cinemax Rajzolt gyilkosság (holland r. Matthias X. Oberg, 2004) 81' Látott-e már holland thrillert valami japános tematikával spékelve?
00.30 tv2 Karate Tigris 2. - Villámkezek (hongkongi r. Corey Yuen, 1989) 105' Az Ollókezűnél lemaradtam...
03.45 m2 Ország Lili - Festő a labirintusban 31' Az éjszakai tematikus tévézés záróakkordjai

szeptember 17. szombat

22.00 duna Szigorúan piszkos ügyek II. (hongkongi r. Wai Keung Lau, Siu Fai Mak, 2003) 119' Kötelező hongkongi szombat estére, vagy...
22.00 hbo Kill Bill 106'
23.50 hbo Kill Bill 2. (mindkettő usa r. Quentin Tarantino, 2003) 131' Nem feltétlen ezért szeretünk, Quentin, de a Nyájas Olvasónak (aki a karosszékben Nyájas Nézővé avanzsál) érdekes lecke a kettőt egyben végigpergetni.
00.10 film+ Szebb holnap (hongkongi r. John Woo, 1986) 89' Kultrendező kultszínésszel, még Amerika előttről.
01.35 europa A sanghaji maffia (fr.-kínai) 103'

szeptember 18. vasárnap

22.15 duna A lány (belga r. Dorothée van den Berghe, 2002) 90'
23.35 ard1 Az Északi-sarkkör szerelmesei (sp-fr. r. Julio Medem, 1998) 102'
00.35 tv2 Harcosok klubja (de-usa. r. David Fincher, 1999) 142' A Képírók sorozatban, kedves barátaim!

2005-09-05

Hegyi majmok, macsók, apácák (Kenka erejii, r. Suzuki Seijun, 1966)

Suzuki Seijunt mindenki ismeri, csak legfeljebb nem tud róla. A yakuzafilmek rajongóinak familiárisan csenghetnek az olyan címek, mint a Tokyo Drifter, Irezumi ichidai, Hai tiin yakuza, és egyéb B-szériás alkotások. Az anime szerelmesei a Lupin III stáblistáján fedezhették fel nevét, s bizonnyal akadtak olyanok is, akik legalább is cím alapján megjegyezték maguknak a Karumen-filmeket.



Ebből az életműből csillan elő élesen-furcsán Az erőszak elégiája, mely sem nem yakuza-eiga, sem nem elegáns anime, de éppen eléggé érzékeny pontokat érint, bővelkedik az agresszióban, roppant politikus, de nem mentes a nosztalgia lehelletétől sem.
1935-öt írunk, a helyszín Okayama. Ebben a kisvárosban él hősünk, Kiroku, a kamaszfiú, aki szüntelenül érzi magán a kortárscsoport nyomását. Kiroku egy lúzer, fogalmazhatnánk így is, rövidre zárva a gondolatot; maga a film is éppen ilyen kurtán intézi el a kérdést - mindezt hamar magunk mögött tudjuk, nem marad más, csak a szúró emlék. A fiatalember ugyanis hamarosan megtalálja a helyét az iskolai bandában (mely az OSMS nevet viseli, az Okayamai Második Középiskola nyomán), ahol lépten-nyomon verekedésekbe keveredik, vademberként csépel maga körül bárkit és bármit, a "valódi férfiasság" jegyében. Miután pedig mesterre talál, aki a koha, a kemény iskola szabályai szerint képzi a sejtelmes fényektől ragyogó bambuszligetben ideológiai harcossá, eszeveszetten küzdő ösztönlénnyé.
Kirokunak egyetlen bánata van csupán: ő egyszerűen az OSMS előírásainak megfelelően kíván viselkedni, mégis súlyos szabálysértést követ el - beleszeret szállásadója lányába, a szép és jó katolikus Michikóba, aki persze komoly művészi hajlamot és tehetséget is felmutat. Igazi kamaszszerelem ez: háborgó érzelmek, az ártatlan sétán hevesen doboló szív, közös zongoralecke, mely egy roppant szubtilisan erotikus jelenetben kulminál, mely egyben a kapcsolat lehetetlenségét jelző sarokkő is; a fiúnak túl merevek az ujjai, így billentése gyatra és érzéketlen - jól jellemzi mindez a fiatalember személyiségének felszínét, de a végbement változásokat is. Melyeket nyomon követhetünk, amennyiben bele-belepillantunk naplójába is, mely bővelkedik a szerelmes ifjúhoz mérten giccses és patetikus bejegyzésekben. Ennek csúcspontja, egyben a film hamiskás esszenciája is a zavarbaejtő és kacagtató mondat: "Ó, Michiko, én nem végzek önkielégítést, én harcolok!" Túlteng a tesztoszteron. De a csoporttudat sérül, Kiroku próbálgatja is a kereteket, melyek már nem egészen felelnek meg neki. Lázad az európai stílusú kötelező katonai gyakorlat és az OSMS szabályzata ellen.



Így csapják ki a középiskolából, ahonnan egy igazán "neki való" helyre kerül: Aizu Wakamatsuba, egy északi tartományba, melynek lakói Japán-szerte híresek bátorságukról, halálmegvető harciasságukról és a szamurájerkölcsnek példaszerűen megfelelő hűségükről [az Aizu-szellemről kimerítően ír a Shówa császár sógornője, Chichibu Setsuko hercegnő magyarul is megjelent memoárjában, Az ezüstdobban.]. A terület pedig sziklás, az emberek makacsak és mindennapi betevőjüket a szó szoros értelmében a föld alól kaparják elő, s ennek megfelelően büszkélkednek is remek jellemvonásaikkal. Nincs ez másként az iskolai bandában (a Fehér Tigris Csoport) sem: a Taishó- és korai Shówa-korra (1912-1926 ill. 1926-1989) jellemzően hagyományos öltözékben járnak - éppen csak a felszín alatt látszanak hibádzni a dolgok. Hősünk így nem is akar közéjük, a felvágósokhoz, "hegyi majmokhoz" tartozni, ezért bandaháborúba szólítja embereit (köztük a valóságosan is létezett Kita Ikkit, akit a modern japán fasizmus szellemi atyjaként tartanak számon) és megsemmisítő csapást mér a Tigrisekre.
Szerelme azonban beteljesületlen marad: a hű katolikus Michiko inkább Krisztussal jegyzi el magát, holott szíve Kirokué. A csalódás a fiatalembert a sereghez sodorja; kötelékükben menetel Tokyo felé, ahol lassan kezdetét veszi a ragyogóan fényes Meiji-kor utáni legnagyobb sötétség, a totális militarizálódás időszaka.



Nagyon sokmindent érint Suzuki filmje. A japán életben mindennapos kötelesség-érzelem ellentétpárnál jóval mélyebbre menő konfliktusok bukkannak fel itt sorra: a teljes militarizálódás őrülete, a fanatizmus, a hagyományok központi és erőszakolt újraélesztése, amikor a hagyomány devalválódása éppúgy jelenvaló, s az új hithez hajtja a fiatalokat, akikben túl sok indulat feszül (mely indulatokat a vallás csírájában próbálja elfojtani - ezért is a mindenütt jelenlevő kereszt-kép)...S mindezt abszurd humorral teszi, mely csak tovább mélyíti a sötét árkokat, de mindenképp megkönnyíti a sokat emlegetett szembenézést. Minden bizonnyal nem egy veterán ismerte fel egykori önmagát 1966-ban a moziban, ezért a furcsa, félig kimondatlan nosztalgia-érzés a filmben örökké exponált erőltetett tisztaság iránt.
Tovább mélyíti ezt a zavart az operatőri munka egyenetlensége is: az "akciójelenetek" imbolygó, rosszul komponált képe (sokhelyütt zavaró a szemnek ez a látvány) éles kontrasztban áll az érdekes, gyakran rusztikus, vagy klasszikus tájképeket idéző snittekkel.

Mindent egybevetve érdekfeszítő és sokrétű kordokumentum Az erőszak elégiája, és a koha egyik legsajátságosabb példája - abszolút ajánlott.

2005-08-17

Társadalmi érzékenység (Jitsuroku Abe Sada, r. Tanaka Noboru, 1975)

Aki a filmtörténetben kicsit is jártas, minden bizonnyal hallott már Oshima Nagisa Érzékek birodalma című opusáról, mely igen nagy vihart kavart (mint egyébként Oshima más filmjei is): betiltották, a rendezőt bíróság elé citálták, alaposan meghurcolták a Nyugaton később egekig magasztalt explicit képisége miatt.

S aki hallott már az Érzékek birodalmáról, az valamelyest ismeri Abe Sada történetét is. Abe Sada szegény családban született 1905-ben; ekkor még szokásban volt a "felesleges" lánygyermekeket gésának vagy yujonak (prostituáltnak) eladni valamely fűzfa és virág negyedben található bordélyháznak, étteremnek. Nem történt ez másként vele sem: egyik városból a másikba szökött, míg végül beleszeretett főnökébe, a bordélyt és hotelt üzemeltető Kichizoba. Viszonyuk a hétköznapi realitástól teljesen elrugaszkodott volt, szinte kizárólag a szexualitásnak, a test élvezeteinek hódolva éltek együtt egy szobában hónapokon át, míg végül Sada megfojtotta a férfit, nemiszervét levágta, papírba csomagolta, s így bolyongott Tokyo utcáin majd' egy hétig, míg egy rendőr fel nem figyelt az eszelősen boldog, félig öntudatlan nőre. Története eddig tart számot művészi érdeklődésre, holott miután 1940-ben amnesztiát kapott, férjhez ment, majd elvált, show-műsorok, filmek népszerű sztárjaként élte életét - amíg el nem tűnt. Abe Sada 1970-ben ismeretlen helyre távozott, azóta nem látta senki sem. Méltó és rejtélyes lezárása ez egy az emberi lét alig felfogható határait feszegető nő-démon számára.
Azonban érdekes módon ez a démoni vonás kevésbé domborodik ki a Sada életéről készült első filmben, Tanaka Noboru inkább tévéjátéknak beillő alkotásában. A rövidke 76 perces játékidőben a hangsúlyok egyfelől az illuzorikus szociális empátia, másfelől pedig a két ember monomániás kapcsolatának esztétikuma felé tolódnak el.




Vegyük az első aspektust: a filmet egy hosszú monológ nyitja, melyben Sada (?!) felsorolja minden foglalkozását és minden álnevét; ez teremti meg a történet kontextusát, egy fontos vonatkoztatási rendszert jelölve meg - az ukiyo ez, a lebegő világ. Az ukiyo eredetileg buddhista terminus, múlandó, fájdalomteli világot jelent, melyből ki kell lépni, melynek körforgását meg kell szakítani. Csak az Edo-korban bővült ez a jelentéstartomány, immár az elviselhetetlen, de szórakozásokat kínáló, épp ezért opálos, lebegő világgá (innen is a gésaházakat, kurtizánokat ábrázoló fametszetek neve: ukiyo-e) - mivel a szórakoztató negyedek mindig is folyóparton épültek. Ezen az archaikus, matriarchális, zárt közösségen belül járja be Abe Sada kezdettől deviáns életpályáját; megszökni egy ochayából (teaházból, ahol a gésákat alkalmazzák) nemcsak veszélyes, bűn - mert egy gésa karrierjének elindítása hatalmas anyagi terhet rótt, ró a ház tulajdonosára, melyet a gésa később vissza kell, fizessen neki. Sada így, szökései révén is csúszik egyre lejjebb és lejjebb, lesz kurtizán, konzumhölgy, útszéli prostituált, majd bordélyházi cseléd. A történetmesélés módjában így máris felfedezhető az erős morális él: ezt teszi a mizu shobai (szórakoztatóipar) a kiszolgáltatott nőkkel.



Nem vonatkozik mindez azonban arra a helyre és időre, amikor végre saját ösztöneinek kielégítését, vágyainak teljesítését veszi célba. Az elsötétített szobában a társadalomból kiszakadt, az abszolútot és végtelent öntudatlanul is kereső ember van jelen, akiket elítélni, megbélyegezni végzetes hiba lenne - mert olyasmire mutatnak rá viszonyuk őszinteségével (ami nem biztos, hogy tisztaságot jelent), amit a civilizáció elfed, és nem enged felszabadulni. Különös, ahogyan a nő öröme kerül a középpontba a férfi passzivitásával és áldozat-jellegével egyidejűleg. A Japánra jellemző bonyolult alá-fölérendeltségi viszonyokban a nő két biztos szerepet tölthet be: lehet anya (feleség - a feleség is anya, akkor is, ha nincsen gyermeke, hiszen a férjével szemben is anyai jellegű gyengéd bánásmóddal tartozik), vagy démoni szerető (emlékezzünk a rókaszellemek, boszorkányok, varázslónők benépesítette mondavilágra...). Klasszikus, ugyancsak reális leosztás volt ez a közelmúltban is: az asszony a háznál vezeti a háztartást, jól bánik a pénzzel, feláldozza magát gyermekei boldogulásáért, és mellesleg nem csak, hogy elnézi, hogy férje szeretőt tart, gésaházba jár, de még hálás is ezeknek a hölgyeknek, amiért egy gondot levesznek a válláról. A féltékenység igen negatív hajlam, amit minden bölcs feleség le kell, győzzön magában - Kichizo társa pedig képtelen erre, így a gyenge férfi végleg Sadához menekül, aki szintén bántalmazza ugyan, de a fájdalom itt igéző, a kín a kéj része - valóban bezárul a kör: az életerőt ünneplő felszabadult szexualitás összeér a megsemmisülés-megsemmisítés vágyával.

Van az éremnek azonban egy másik oldala is: a társadalom tagjai időről időre betolakodnak ebbe az idilli állapotba - hol egy szolgáló, hol egy alkalmatlan gésa jelenik meg, mindössze azért, hogy megbotránkozzon a szerelmeseken. Ezekkel a betétekkel, mint gesztussal zárja a rendező végleg a párra a saját maguk kreálta világ ajtaját.
A film tetőpontja körülbelül a játékidő felénél található, a második részben Sada tetteivel kapcsolatos ambivalens érzései kerülnek középpontba - a folytathatóság dilemmája, a gyász, a tébolyult öröm és egyfajta zavar, mely leginkább abban a jelenetben kerekedik felül, melyben a patrónusával van együtt a megtört nő. A vég azonban valami nehezen értelmezhető csalás: talán az lenne a cseléddel szembeni elvárás, vessen véget életének ő is? S vállalhatatlan lenne az élet folytatására tett kísérlet? Felülírja-e ez a befejezés a lefüggönyözött szoba realitását? Megválaszolatlan kérdések, melyek csak fokozzák, de nem enyhítik a néző zavarát.

Tanaka filmje egyértelműen az intimitásra és a moralitásra koncentrál, a politikumnak, a megbotránkoztatásnak szikráját sem találhatni benne. Megtartja a japán cenzúra minden íratlan és írott szabályát a 70-es évek erotikus filmjeinek minden operatőri finomságával, hogy azt csettinthessünk egyet: lám, egy ilyen "szörnyű" történetet is el lehet mondani jóízléssel.